Napjainkban csaknem minden háztartásban található mosógép. Lássuk be, szükség is van rá, hiszen becslések szerint egy háromtagú családban egyetlen év alatt több mint 500 kg szennyest keletkezik. Persze ahhoz, hogy ma már gombnyomásra valósulhasson meg a mosás, hosszú időnek kellett eltelni.

Kézzel és hideg vízben

Természetesen, az első időkben a mosás kizárólag vízzel, s mindenféle mosószerek használata nélkül történt. Először folyókban és patakokban mostak, majd faragott botokkal ütögették a ruhákat, később a kutak mellett található dézsákban mosták tisztára öltözéküket.

Már a legősibb kultúrák is használták a szappan elődjét. Indiában a szappanfű összetört termését használták mosószerként, amelyet a keleti népek „rurah”-nak neveztek. Mégis a szappan felfedezését az egyiptomiaknak köszönhetjük, akik emellett egyéb növényi zsírokból és alkáli sókból készített anyagokkal is tisztították ruházatukat. Maga a mosás kezdetben, Egyiptomban férfimunkának számított, azonban idővel a hölgyek vették át a ruha tisztításának nemes és fáradtságos feladatát, amely szokás a legtöbb országban napjainkig is fennmaradt.

Hamuval és urinával

Vitathatatlan, hogy a rómaiak az ókor legjelentősebb, egyben legfejlettebb kultúrája. Filozófiától a jogtudományig az európai műveltség és kultúra alappilléreinek tekinthetjük őket. A rómaiaknál jelent meg először a nyilvános mosoda, és a legtöbb város rendelkezett is e célra szolgáló épülettel.

Ellenben az, amit „mosás” címén műveltek, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kulturáltnak. A rómaiak ugyanis – az ammónia tartalma miatt – az emberi vizeletet tartották ideális mosószernek, amely szokást a görögöktől vettek át. Igaz, hogy a Római Birodalomban helyenként a szappan is megjelent, ám szerte az Impériumban előszeretettel használták az urinának nevezett anyagot, amely az emberek, illetve a tevék vizeletét jelentette.

Mai szemmel nézve megdöbbentő módon történt a ruhák tisztítása: a római tógákat egy vizelettel teli kádba tették, amelybe lábbal nyomkodták a koszos ruhát, hogy a ruha minél inkább beszívja e lúgos anyagot. Az urina tisztító hatásának fokozása érdekében pár órára ott is hagyták a kádban a ruháikat.

Miután a matéria ammónium-hidroxid tartalma megtette a magáét, hamuval fejezték be a ruha tisztítását. Nem tudni, csak valószínűsíthető, hogy a hamu felszívta azt a büdösséget, amelyet a korabeli „mosószerek” szaga jelentett a ruha számára. Annyi azonban bizonyos, hogy a fa hamuja, annyira gyakran használatos segédanyag volt a mosásban, hogy külön foglalkozás volt ennek begyűjtése. Nem maradhatott parlagon a vizelet sem, amely a mosási szokásokból – a szappan (újra)felfedezésének köszönhetően – ugyan kikopott, ám érthetetlen módon a későbbiekben még évszázadokig felhasználták folttisztításhoz.

Szappannal és csutakkal

Mihelyst a Római Birodalom összeomlott, a mosási szokások is ismételten változtak. Persze mindez nem ment gyorsan. Azután, hogy a barbár törzsek elözönlötték Európát, még jó pár évszázadra volt szüksége a kontinensnek, hogy magára találjon. Mivel a gallok újra feltalálták a szappant, így szerte Európában már azzal mostak, ámde a ruhák tisztítása még jó ideig kézzel és hideg vízben történt.

Változtak viszont a mosáshoz használt eszközök. A régebben használt faragott botok helyett a középkor folyamán elterjedtek mosósulykok, amely elsődlegesen a textilből készült ruhák tisztításánál tett jó szolgálatot. Azzal ugyanis, hogy az ormótlan alakú botokat felváltották ezek a vastag, téglalap alakú nyers falapok, jóval nagyobb erőt lehetett kifejteni.

Márpedig a mosás továbbra is női munkának számított, így szüksége is volt a lányoknak és asszonyoknak egy ilyen eszközre. (Egyébiránt, a középkori írásos emlékek között találhatók olyan könyvek, amelyek praktikus tanácsokkal látják el az asszonyokat, s itt a háztartási kötelezettségek között a mosás is megjelenik.)

Később a mosósulyok mellett, megjelent a csutak is. A gyökérből vagy marhaszőrből készül eszköz segítségével fokozni tudták a tisztítás hatékonyságát. Mégis, a ruhák tisztántartásában valódi előrelépést csak a mosás gépesítése jelenthetett.

Mosókeréktől a gőzmosógépig

Már Leonardo da Vinci is foglalkozott a gépesített mosás gondolatával, hiszen a 15-16. században élt polihisztor tervei között a mosógép rajza is szerepelt. Más kérdés, hogy mikor is fejlesztették ki az első mosógépet, mert ebben a kérdésben eltérő vélemények láttak napvilágot.

Egyesek az angoloknak tulajdonítják a korszakalkotó felfedezést. Igaz, hogy a „yorki mosógépet” még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett összehasonlítani a mai mosógépekkel, de legalább némi előrelépés történt a patakparton való mosáshoz képest.

Más vélemények szerint a németeké a „gépesített” mosás feltalálásának érdeme. 1767-ben Jacob Christian Schäffer, német evangélikus lelkész ugyanis szintén készített egy korabeli mosógépet. Terveit “Die bequeme und höchstvortheilhafte Waschmaschine”, azaz „a kényelmes és legelőnyösebb mosógép” néven publikálta is. Közben a kézi erővel meghajtott, álló vagy folyóvízben álló mosókerék is megjelent, alapjául szolgálva a későbbi, egyre fejlettebb berendezéseknek.
A 19. század a mosógépek nagymértékű fejlődését hozta magával. A század első felében megjelenő mosókerék után, 1858-ban a mosódobot is feltalálták. Az első dobbal felszerelt mosógép felfedezése az amerikai Hamilton Smith érdeme, melyet még kézzel kellett forgatni. Alig két évtizeddel később azonban már forgó fogantyút használtak a mosódob működtetéséhez. A mosógépek fejlődésének e korszaka a gőzmosógéppel teljesedhetett ki, ahol a szerkezet lelkének számító mosódobban, gőz melegítette fel a mosáshoz használt vizet. Ezzel véget ért tehát a hideg vízben mosás, amely hatalmas előrelépést jelentett a korábbi időkhöz képest.

Mosás egyetlen gombnyomásra

Ahhoz azonban, hogy a mosás ténylegesen a háztartásokban is megjelenhessen a folyamat teljes automatizálására volt szükség. A napjainkban is használatos elektromos mosógépet a 20. század elején találták fel. Annak köszönhetően, hogy a gázzal illetve gőzzel üzemelő masinákat lecserélték az elektromos gépekre, sokkal gyorsabban és nagyobb hatásfokkal lehetett a ruhák tisztítását elvégezni.
A század folyamán egyre újabb modellek jelentek meg, az első teljesen automata mosógépet pedig 1946-ban dobták piacra, Amerikában. A második világháború végét követően így a háztartások számára, a mosás végrehajtása már tényleg egyetlen gombnyomásba került.

Már az ötvenes évek végén járunk, amikor a mosógép kibővült a centrifugáló funkcióval is. Ahogyan neve is mutatja, a funkció a fizikából ismert centrifugális erő elvén alapul: amikor a mosódob percenkénti fordulatszáma 500 fölötti, akkor a benne elhelyezett ruhák a centrifugális erő következtében a dob falához tapadnak. A lyukacsos mosódob megfogja a ruhákat, míg a bennük levő vízmolekulák – a tehetetlenségi erő miatt – kirepülnek, így a ruha száradása a mosást követően sokkal gyorsabb lesz.
Természetesen, napjainkban sem állt le a mosógépek fejlődése. Az újabb modellek egyre kevesebb mosószer használata árán, egyre rövidebb mosási időt ígérnek. Az intelligens mosógépek már betöltéskor jelzik a ruhanemű mennyiségét, illetve az ehhez javasolt mosási idő hosszát, melynek köszönhetően költséghatékonyan tudjuk végrehajtani a mosás egykor fáradtságos és hosszadalmas folyamatát.