Napjainkra a mosás életünk részéve vált. Becslések szerint egyetlen háztartásban nagyjából 70 liternyi vizet használunk el évente a mosáshoz. Ami azt jelenti, hogy mindennap legkevesebb egy pohárnyi víz szükséges ahhoz, hogy öltözékünk makulátlanul tiszta lehessen. Nem mindig volt azonban ez így, hiszen évezredekkel ezelőtt még sokkal kevésbé figyeltek arra, hogy rendszeresen kimossák ruháikat. Mostani cikksorozatunkban elsőként a mai mosószerek kialakulását mutatjuk be, majd a mosás történetével ismerkedünk meg.

Faggyúszappantól a toalettszappanig

Már az őskorban is tisztában voltak azzal, hogy a víz, tisztító hatással rendelkezik. Elsőként az ókori egyiptomiak használták a vizet mosásra, sőtt ők voltak, akik a szappan ősét is felfedezték. Nem csak Kleopátra népe ismerte azonban a tisztaság ősi titkát, hiszen a szappant több helyen a Bibliában is megemlítik, mint növényi eredetű lúgot. A szappant így mosásra valamint fürdésre egyaránt használták. Ellenben, e hasznos lúgosító anyag a későbbi korokban pár évszázadra feledésbe merült. A görögök és a rómaiak ugyanis egyáltalán nem használtak szappant, helyette agyaggal, illetve hamuval dörzsölték be a testüket.

Egészen az ókor végéig kellett várni, mire a gallok – nagyjából az időszámításunk szerinti 4. században – újra felfedezték a szappant. Igaz, hogy ezek még csak faggyúszappanok voltak, amelyek úgy készültek, hogy hatalmas üstökben faggyút és hamuzsírt főztek. Ha azonban az említett két alapanyagra gondolunk, akkor nem meglepő, hogy ebből illatra és állagra sem születhetett vonzó egyveleg. De legalább tisztító hatással bírt, amit a gallok, illetve a későbbiekben a többi európai nép is elsődlegesen hajmosásra használt.

Nagy változást a szappanok történetében az arabok hoztak, akik az időszámításunk szerinti 8. század körül fedezték fel a kemény toalettszappant. A gall találmánnyal szemben a keleti nép olívaolajból és fahamu lúgjából készítette a szappant, s ami a legnagyobb előrelépésnek számított, illatosították is őket. A szappan pontos összetétele, valamint előállításának módja azonban sokáig hétpecsétes titoknak számított. Pontosan ezért, valamint import árucikk jellege miatt a toalettszappanhoz is csak igen borsos áron juthattak hozzá az európaiak. A toalettszappan így nem terjedt el széles körben, használata sokáig csak a vagyonosabb emberek kiváltságának számított.

Nem kellett azonban sok időnek eltelnie, és a szappangyártás megindulhatott Európában is. Állítólag az araboktól a keresztes lovagok közvetítésével jutott el a szappan féltve őrzött titka az öreg kontinensre. Elsőként a francia és az olasz területen jelentek meg a szappanfőző üzemek. Itt már állati zsiradékokból készítették a kicsi és kerek szappanokat, melyeket gyógynövényekkel kevertek össze, hogy megfelelő illatuk legyen. A különböző gyógyító füvek és virágok hozzáadása miatt ezért a korabeli szappanok nagyobbrészt barna színűek voltak. Habár ezek könnyen csúsztak valamint a habzásuk is hagyott maguk után némi kívánni valót, de legalább elmondhattuk: az európaiak felfedeztek egy olyan szert, amely évszázadok múlva a mindennapi higiéniájuk alapjául fog szolgálni.

Támad a járvány!

Jegyezzük meg, hogy a szappangyártás megjelenése ellenére sem fordított a középkor embere túl nagy gondot a tisztálkodásra, illetve összességében a higiéniára. Mai szemmel nézve elképesztő, hogy még a több százezres nagyvárosokban is bokáig állt a szennyvíz, valamint a szemetet akkoriban az emberek nemes egyszerűséggel közvetlenül az utcára öntötték.

Ilyen közegben nem csoda, hogyha Európa városai könnyű prédáivá váltak a járványoknak. Nem javított az sem a helyzeten, hogy a korabeli emberek évszázadokon keresztül a vízre a betegség hordozójaként tekintettek. E téves nézet, miszerint a víz „ártalmas az egészségre” pedig még erősebbé vált a Nagy Pestisjárvány után. A 1347-1351 között egész Európát megtámadta és megtizedelte a fertőzött bolhák által terjesztett borzalmas betegség. Sőt, ebben az esetben a megharmadolta kifejezés talán pontosabb lenne, hiszen rövid idő leforgása alatt a kontinens lakosságának egyharmada halt meg, amely nagyjából 30-40 millió (!) embert jelentett. Innentől kezdve az európai ember még inkább távol tartotta magát a víztől, s ha lehetett a mosakodást inkább a ruházata gyakoribb tisztán tartásával próbálta kiváltani – természetesen sikertelenül. Nem csoda hát, ha a járványok továbbra is pusztították a lakosságot. Egészen az újkorig, amikor is az emberek higiéniáról alkotott felfogása alapjaiban változott meg.

A tisztaság fél egészség?

A szappanok az 1700-as években kezdtek szerte Európában teret hódítani, amikor az uralkodói osztály számára már kezdett fontossá válni a rendszeres tisztálkodás. Példának okáért, XIV. Lajos az akkori világ legismertebb szappankészítőjét hozta Versailles-ba. Colbert szappankészítő mester szappanról hozott tisztasági törvénye ma is érvényes, miszerint: minőségi szappannak azt a terméket tekintjük, amely legalább 72%-os zsírsav-tartalommal rendelkezik.

A fény évszázadában az emberek már nem tekintettek ellenségként a vízre, sőt idővel – elsőként a vagyonosabb otthonokban – a tisztaság és a higiénia egyfajta státusszimbólummá vált.

Közben felfedezték a szóda gyártását is, amely technika lehetővé tette a jól habzó szappanok tömeges előállítását. Még az 1700-as évek közepén megnyílt az első szappangyár a franciaországi Toulonban, amelyet Marseille és Lyon városa követett. Nem sok időnek kellett eltelnie, s már a németek és az angolok is csatlakoztak a nagyüzemi szappangyártáshoz, azonban a szappangyártás központja Marseille maradt. Igaz, hogy még ezt követően is legalább száz évnek kellett eltelnie, hogy a szappan minden európai háztartásban mindennapi használati cikké váljon. Ebben a korban már a mosás is rendszeres tevékenységnek számított. A 19. század embere pedig már azt a tényt is felismerte, hogy a mosással számos fertőzést meg tud előzni.

Új utakon a higiénia felé

Már a tizenkilencedik században járunk, amikor végre feltalálták a mosóport. Kezdetben nem volt túl nagy sikere, hiszen az első mosóporok még nem sokkal tudtak többet a jól habzó szappanoknál, valamint utóbbi társaik illatosabbak voltak, és esztétikailag is nagyobb élményt nyújtottak. Ebben a nagy változás a szintetikus mosóporok felfedezésével következett be, amelyek már hatékonyabban tudták tisztítani a ruhákat a szappanoknál. Érdekes módon ennek a találmánynak az elterjedését, nem a tisztaság fejlődése iránti igény, sokkal inkább a szükségszerűség szülte. Az első világháború idején ugyanis nehéz volt növényi és állati eredetű zsírhoz jutni, hiszen ezek az anyagok a fegyvergyártáshoz is kellettek.

Időközben rájöttek, hogy szintetikus mosószerek jóval hatékonyabbak a szappanoknál. A szappanokkal való mosás így lassanként kiment a divatból. A mosószerek elterjedését segítette továbbá a mosógépek megjelenése, hiszen e berendezésekhez sokkal praktikusabb volt mosóport használni. Nagy fejlődést hozott a mosásban továbbá, hogy az 1950-ben a folyékony mosóporok és fehérítők is megjelentek. Napjainkban pedig már a hideg vízben is oldódó mosószerek, mosókapszulák, valamint számos kereskedelmi forgalomban kapható öblítők, és folttisztítók teszik egyszerűbbé és komfortosabbá öltözékünk tisztán tartását.